A blog elköltözött ide:

neszesszer.onionleaf.com

 A Semmelweis Tudomány Egyetem lehetőséget teremtett egy nyílt nap keretében, hogy a beteg, illetve már gyógyult mellrákosok feltehessék kérdéseiket a szakembereiknek. 

Tegnap magam is ott voltam, kísérőként. Bevallom mint egészséges nő, nem sok kedvem volt az egész cécóhoz. Kimozdulni szombaton otthonról, mikor a megszokott punnyadósan is tölthetném a napomat? Dehát megígértem. Reggeli keléskor már azon morfondíroztam, mekkora pofátlanság lenne lemondani? Arra jutottam hogy leéghet a képem már azért is hogy gondolok rá.

Kissé furcsán éreztem magam mikor odaértünk. Hiába tudtam a józan kis paraszti eszemmel hogy nem csak az ismerősöm (nevezzük ezentúl  Lillának) betegedett meg, hanem sok ezer nő rajta kívül. Csakhogy Lilláig nem találkoztam a rákkal ilyen közelről. Megdöbbentett a sok jelenlévő. Nem tudom mit vártam. Azt minden esetre nem, hogy ennyien eljönnek vidékről, messziről ideutaznak. Ráadásul úgy, hogy kezelés alatt állnak. 

Lillánál tapasztaltam annak idején azt a rendíthetetlen erőt, kitartást és hősiességet (igen, bármilyen sziruposan is hangzik, csak úgy sugárzott a jelenlévő nőkből), ami most tömegesen áradt mindenfelé. 

Több orvos és dietetikus volt jelen, akiknek a kérdéseket szabadon fel lehetett tenni. Akadt is szép számmal kérdés. Én magam őszintén nem túl sokat értettem belőle, de Lilla fülelt nagyon. Ő már sok mindennek utánajárt kezelés előtt, alatt és azóta is. Próbált amit csak tudott, elmagyarázni. 

Tudjátok mi volt az egyik amin kiakadtam? Lehet hogy ez nem újdonság az olvasónak, de nekem igen: Minden 7. nő érintett valamilyen módon. És minden második mellrákos eset megelőzhető lenne egészségesebb életmóddal!

:-D Voltak hastáncos amazonok. Annyira szépek voltak. Hatalmas hangulatot teremtettek, nekem nagyon tetszettek. Jah, nem említettem? Ők is Betegek, gyógyultak, ill. nővérek a kórházból. Ezzel rúgják fenékbe jó alaposan a kórt, őket nem lehet csak ilyesmivel földbe döngölni. 

És ott volt még a csuda klassz fehérnemű és fürdőruha bemutató. Tudom hogy elcsépelt és magamat ismételgetem, de: hihetetlen hogy mennyire aranyosak szimpatikusak bátrak és szeretetre méltóak voltak azok a hölgyek, akik kiálltak mindenki elé és megmutatták hogy nem szabad küzdelem nélkül feladni, mert a nőiesség még megmarad rák után is. Nagyon csinosak voltak a darabok, és egy fikarcnyit nem lehetett látni hogy valami nem stimmelne. 

Beszéltünk egy plasztikai sebésszel, és egy elképesztő képet mutatott nekünk. A gyógyult hölgy, akinek a mellét eltávolították a későbbiekben megplasztikáztatta. Hát gúvadt a szemem. Nem vagyok cici fan nő lévén de ez elképesztő volt, hogy még a mellbimbót is kialakították és úgy kitetoválták, hogy semmi különbség nem látszott a képen az eredetihez képest. 

Úgy láttam sokaknál az eseményen tisztázva lettek ködös részletek, nekem pedig kicsit fellebbentette a fátylat a szemem elől. Ne csináljak úgy mint a strucc, hanem igenis menjek rendszeresen el a szűrővizsgálatokra. És kezdjek el kicsit az életvitelemre odafigyelni, mert van egy fiam, párom, családom és a saját lustaságom miatt nem akarom túl korán magukra hagyni őket.

És szerintem még az egészségeseknek sem ártana részt venni hasonló eseményeken, ha másért nem, hát azért amiért nekem is:

NYISD KI VÉGRE A SZEMED

Ha tetszett, kattints a Tetszik és a Megosztás gombokra! Hagy jusson el minél több emberhez.